A lelki társi kapcsolat 5 legkevésbé ismert hétköznapi jele

Tengert lehetne rekeszteni a jelekkel, amik segítenek felismerni a lelki társunkat. Ám ezek között akadnak olyan hétköznapi jelek, amelyek mellett simán elmegyünk, mert természetesnek találjuk őket. Fel sem tűnik nekünk, pedig azok is jelek. Nem kell mindig isteni jeleket kajtatni ahhoz, hogy felismerd a lelki társadat!

Elég az is, ha jelen van az életetekben ez az 5 kevéssé ismert hétköznapi jel is!

Közös dal

 

Ha nem is mindennap, de gyakran varázslatos, sorsszerű körülmények között találnak egymásra az igazi lelki társak. Amikor 101 kiskutyásan egymásba gabalyodnak, vagy egymásnak ütköznek a boltban, netán volt egy mágikus összenézésük és közben szólt A dal… vagy az első találkozás, randi alkalmával szólt zene lesz a közös daluk. De az is megeshet, hogy az egyik félnek járt már régóta egy zeneszám a fejében, mikor megismerte a másikat vagy arról a dalról a kedvese jut mindig az eszébe. Ez lehet egy ősrégi szám vagy vadonatúj is. Az a lényege, hogy összeköti őket, mivel jelentéssel bír számukra. Nem csak a sorsszerű emléket juttatja az eszükbe, hanem a kettejük lévő köteléket is.

Nekünk is van ilyen dalunk, de már csak azért sem fogom elmondani melyik az…

Befejeziktek egymás mondatát

 

A legtöbben elsiklanak efelett, pedig ez ám az ékes jel! Azt jelzi, hogy egy hullámhosszon pendültök, egy rúgón jár az agyatok. Hogy ennyire ismeritek egymást – és nem csak a jelen életből – hogy kitudjátok találni mire gondol, vágyik, érez a másik. Telepataként működtök egymás között. Pont ezért is vannak gyakran bizonyára olyan pillanataitok, amikor csak meredten bámultok egymásra és egy kanyi szót nem szóltok. Mert valahol ti ilyenkor is beszélgettek.  Ez egyeseknek inkább egy romantikus filmjelenetre hasonlíthat, pedig nagyon is létező dolog.

Empatapár vagytok

 

A lelki társak néha kimondottan olyanok, mintha ikrek lennének. Nem csak annyira vannak összehangolva, hogy kitalálják egymás gondolatát, és befejezik a mondatát, hanem át is érzik azt, amit a másik. Nem csak akkor, mikor ott fekszenek egymás mellett, hanem ha több kilométeres távolságra is vannak egymástól. Megérzik, hogy olyankor mit érez a másik és bár sokak szemében vicces, de gyakran a másik fél gyomorfájását is átveszik. Ezt még le is tudják tesztelni a következő esti beszélgetésnél, mikor kiderül, hogy az egyikük elcsapta napközben a gyomrát.

Jellegzetesek szokásaitok vannak

 

Azt lehetne mondani, hogy a legtöbb párnak meg vannak a maguk szokásai. Például vasárnap nem mennek sehova, hanem otthon lazítanak. Ez valóban jellemző a nem lelki társakra is, tehát a sima kapcsolatban élőkre is. Ám az igazi lelki társaknak ennél jellegzetesebb szokásaik vannak. Mondjuk minden évben az évfordulójukon elzarándokolnak oda, ahol megismerkedtek. Vagy Szilveszter éjfélkor megcsókolják egymást. Van közös kézjelük vagy mozdulatuk. Ha ebédidőben felhívják egymást, megkérdezik a másikat mit evett.

Ha egyikük elutazik, akkor az elutazott partner mindig hoz az otthon maradt kedvesnek helyi készítésű sört, mint ahogy a világ legcukibb párja, Lily és Marshall is teszik az Így jártam anyátokkalban. És a legszebb az egészben az, hogy soha, semmilyen körülmény között nem mondanának le ezekről a szokásaikról.

Tárgyak, amik meghatározzák a kapcsolatotokat

 

Az első randiról megőriztétek az étterem szalvétáját. Vagy az első mozijegyet. Tele vagytok apró kis ajándékokkal, figyelmességekkel a másiktól. De ezek nem csak ajándékok, hanem olyan tárgyak, amikhez egy közös emléketek fűződik. Márpedig sokszor a lelki társak között ezek az emléktárgyak ékesebben szólnak, mint bármely ékszer vagy eljegyzési, házassági gyűrű. És mivel az évek alatt sok ilyen apróság gyűlik fel, ezért egy idő után közös dobozuk is van a lelki társaknak. A látszólag csekélységeket nem csak beteszik a dobozba és elteszik porosodni, hanem időről időre elveszik, hogy együtt nosztálgiázzanak.

Szerző:   Wadolowska Balogh Orsolya

Forrás http://arkadia.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.