AMIKOR A FÉRFI SZENVED…

Nem voltam még férfi – ez életemben – így pontosan nem éltem át hogyan éreznek ők, de ahogyan a férfi vendégeim beavattak titkaikba, különös dolgoknak lehettem szemtanúja.

A férfiak is szenvednek, ha elhagyják őket. Szenvednek, ha a nő nem tudja elfogadni őket. Félnek, hogy nem tudnak eleget nyújtani, és összetörnek, ha úgy érzik, hogy nem szeretik őket. Azonban mégis mások, és főleg abban mások, ahogyan értelmezik mindazt, amit a nő sugárzik feléjük.

A legtöbbször a nő nem is sejti, hogy egy-egy gesztusa, elvárása, mondata, milyen más értelmet nyer a férfi olvasatában. Erről pedig viccek tucatja szól, mégis: “éles helyzetben” valahogy alábbhagy a humorérzék, és elfelejtjük egymás szemével látni a világot.

Összegyűjtöttem néhány vonást abból, ahogyan a férfiakat láttam – szenvedni. Itt állnak a félelmeik, itt a gyötrelmeik indoka, és tetteik háttere. Nincs más dolgod, mint átnézni, és talán így jobban megérteni, mi zajlik bennük, és könnyebben magyarázatra lelsz arról is, hogy kettőtök kapcsolata hogyan lehet sokkal jobb.

Előre szólok, nem minden férfi ilyen vagy olyan., Ez nem egy “használati utasítás”, hanem ez egyszerűen egy körkép ahhoz, hogy jobban értsd a férfit, a párodat, a kapcsolataidat!

Olvass tovább!

Amikor a férfi szenved...

Azt hinnéd, hogy ha a férfi akar valamit, akkor azért tűzön-vízen átkel. Lehet, hogy vannak ilyen “lovagok” (azt hiszem, a tűz jegyűek lehetnek ilyenek: a kosok, oroszlánok, nyilasok)

A többségük azonban erre egyre inkább rácáfol. Ők is emberek, és nem mind egyformák.
Többségük nem verseng, nem harcol meg. Ha elhitetted ugyanis a férfival, hogy ő “kevés” neked, akkor többségük szomorúan elenged. Fájó szívvel fogja végig nézni, ahogy kilépsz az életéből, és hosszú hosszú ideig fogja bánni, hogy ezt ő hagyta.

1. A férfi, aki nem “kötődik”:

Ült a kanapén, és törölgette a szemét. Én is meghatódtam ebben, ahogyan a 45 éves, sármos férfi elgyengült. Azt mondta: “nem tudok kötődni!”.
Kérdeztem, hogy ezt ki mondta neki. Azt válaszolta: “a barátnőm, aki 3 hónapja elhagyott.”
Ránéztem és visszakérdeztem: “Szerinted te nem tudsz kötődni? Te? Aki 3 hónappal a szakítás után itt ülsz a kanapén és törölgeted a könnyeidet egy lány után, aki talán árkon-bokron túl jár már?”

Kikerekedett a szeme. Azt hiszem, ő is belátta, hogy olyasmit hitt el, ami nincs is. Aztán azon dolgoztunk, hogy tulajdonképpen mit is szeretne…. visszakapni az elvesztett boldogságot, a nőt.

Nagyon érdekes: ha nő jön hozzám, az többnyire azért jön, hogy el tudjon engedni egy ragaszkodást, egy birtoklást egy férfi iránt, és tudjon szabadon, fájdalom nélkül szeretni. Ha férfi jön, akkor az többnyire azért jön, hogy segítsek neki, hogyan hódíthatná vissza az elveszített kedvesét!

2. A férfi, aki nem hív, nem keres, mert “kevés” lett neked:

A férfi ült velem szemben és azt mondta: “1 hónapig nem volt köztünk semmi kommunikáció. Befordultam, nagyon szenvedtem.”
Akkor miért nem kerested a párodat: “mert azt hittem, vissza fog utasítani, és ha újra elküld, azt már nem viselem el“.
Én: “De hiszen most sincs kapcsolat épp, akkor hogyan lehetne ez rosszabb?”
Ő: “Tudom, de így már kezdem kiheverni. Ráadásul úgy hiszem, ha én jelentkezem az olyan lesz, mintha beismerném, hogy gyenge vagyok
Én: “Vajon miért hiszed, hogy elutasítana?”
Ő: “Nem vagyok szerethető, nem vagyok elég intellgens vagy érdekes neki”
Én: “ezt ő mondta neked?”
Ő: “nem, ezt én látom így.”

Értem.
Valójában csendben és kukán várni a semmit, vagy az elmúlást, egyenlő azzal, hogy az ember bezárja  magát. Nem az a gyengeség jele, hogy az ember odaáll a másik elé, vállalva önmagát és az érzéseit,  és azt mondja: “szeretlek”, hanem  az, ha így enged a félelmeinek és botorkál a sötétben a pofonoktól tartva, miközben valahol puszival várnák.”

Nem azt mondom, hogy elébe kell menni az arcul csapásoknak, hanem azt, hogy ha nem tesz semmit, azzal nem-semmit-tett, hanem csak süllyed. Van olyan, amikor a szinten maradáshoz is tettekre van szükség, méghozzá olyanokra, amikben a félelmeink felvállalásával bele állunk a szerepünkbe, amit magunknak osztottunk.

A férfi úgy hiszi, tökéletes meggyőződése, hogy ő kevés lesz a nőnek hosszú távon. Ezért nemakar mélyebben bonyolódni a kapcsolatba. Picit eddig is távol tartotta magát puszta önvédelemből: hogy ne kaphassa meg a fejéhez újra és újra, hogy ő nem elég jó. Persze épp így lesz kevés valójában, amit adni tud. Ezt a párhuzamot azonban nem mindig látja.

A nő ilyenkor úgy hiszi: a férfi gyáva, fél vállalni önmagát, fél beleállni az életébe, menekül – és lehet ebben igaza.  A nő ugyanis épp arra vár, hogy a férfi elé álljon, és vállalva minden eddigi hibáját, majd elmondja valódi érzéseit.

A férfi pedig ezt – amire a nő vágyik – gyengeségként értékeli. A férfi-léthez hozzátartozik, hogy nem beszélnek az érzéseikről, hogy a problémákat csendben és egyedül emésztik, és hogy nem terhelnek a saját bajukkal egy nőt. A férfi megpróbál ésszel döntést hozni, és mélyre temeti magában az érzéseit. Elfojtja azokat. Ahogyan mondani szoktam: befordul magába, de nem azért, hogy feldolgozza az őt ért hatásokat, hanem épp fordítva: azért, hogy kizárja azokat. Csakhogy a saját érzései elől a férfi sem tud menekülni. Se bezárni (elfojtani), se kizárni nem tudja azokat.

Ezért van az, hogy egy szakítás, vita vagy csalódás után a nő és a férfi egészen másképp viselkednek.

A nő azonnal romjaivá lesz, összetörik, zokog, sír, kibeszéli a barátnőivel, álmatlanul forgólódik, szenved… aztán, ahogyan a  feszültséget lassan kiadja és egyre inkább szabadul fel az életenergiája, úgy kezd nyitni: új frizura, új ruhák, új hobbik, új célok felé.

A férfi a szakítás után közvetlenül bezárja magába a fájdalmat. Úgy hiszi, az a probléma, ami nincs szem előtt, nem is létezik. Bulizik, csajozik, iszik, él… majd, ahogyan az elfojtások a mélyben egyre gyötrőbbé duzzadva kitörni akarnak, ő is összeomlik.
A nő már épp talpra áll, amikor a férfi valójában összeomlik. Ezért szoktuk azt látni, hogy a férfi akkor búslakodik már, amikor már késő, és amikor a nő már rég egy másik kapcsolatról szövögeti az álmait.

Persze, jó sok példa van arra is, hogy van ilyenkor még visszaút, újra egymásra találhatnak. Ehhez az kell azonban, hogy a mind a 2 fél félre tegye a saját félelmeit a párkapcsolatban, és a “saját vélt igazától” hátrébb lépve igazán kíváncsi legyen a másik fél igazára és érzéseire is. A szeretet és az elfogadás kéz a kézben járnak.

3. A férfi, aki szembe néz veled, és nem fojtja el az érzéseit:

Vannak olyan férfiak is, akik vállalják, ha sajog a szívük, és olyan nehezen viselik ezt, hogy azonnal akarnak gyógyírt rá. Ők megjelennek, törekszenek, küzdenek, ígérnek, tesznek, letérdelnek, virágot szórnak eléd.

Korántsem biztos, hogy nagyobb szeretet vagy mélyebb érzés munkál bennük, mint azokban, akikről fentebb szó volt, egyszerűen csak látványosabb és gyorsabb náluk a törekvés a dolgok helyreállítására. Ők ilyenek.

Egyik férfi sem jobb, vagy rosszabb, egyik sem szeret kevésbé vagy jobban, csak mások. Az azonban, hogy a te kedvesed milyen, az egy tükör lehet számodra is. A férfi, akit megbélyegzel azzal, hogy nem tud kötődni, tükröd lehet abban, hogy te vajon mennyire tudod elfogadni őt. Ha ő nem meri átadni magát a kapcsolatnak, akkor nézz magadba, vajon te mennyire is teszed rá a kapcsolat terheit, és te mennyire tőle várod a nagy változásokat. Vajon te önmagadban hiszel-e eléggé.

4. A barátzóna… “legyünk eztán barátok”

A nő gyakran megajánlja ezt a lehetőséget, de nem azért, mert nem szereti a férfit, hanem épp ellenkezőleg: ő szereti, és csak azzal, hogy a pár-kapcsolat megfeneklik, még az érzések nem hűlnek ki. Aki a szakítás után nem érez szeretetet a párja iránt, annak érdemes elgondolkodnia azon, hogy addig vajon kit szeretett és tudott-e szeretni igazán. A szeretet ugyanis csak úgy nem száll el, nem szűnik meg, csak a minősége, intenzitása és a hozzá társított elvárások változnak meg.

Találkoztam férfival, aki a “barátzónába” örömmel belement, mert ő is szívesen marad így a nő közelében. Érdekli, mi történik a nővel, és így közelről barátként többet adhatnak egymásnak, mint a távolból sehogyan…

De találkoztam olyan férfival is, aki erre ezt mondta: “nem leszek a barátja. Ha nem lehet az enyém, akkor sehogyan se maradjon kapcsolatban velem“….. (én rád bízom, kedves olvasó, hogy te ezt hogyan értékeled. 🙂

Egy tanulság mindeképpen van:

A férfi is az érzelmei szerint él. Az elme, az ész gyakrabban szorítja ki nála a szívteret, de előbb-utóbb ő is fontosnak érzi a szíve szavát, a valódi érzéseit. A férfi nehezebben jut el ide, mert neki más a szerepe, neki mást tanítottak. Neki vezetni, tervezni, alkotni, teremteni kell, és ezekkel gondoskodni. Arra, hogy a melegséget, az érzelmeket, a szeretet áramoltassa, arra a nő képesebb. A nő segítse hát a férfit ebben! A segítség pedig soha nem a kiokosítás vagy a számonkérés, hiszti legyen, mert ezek olyan érzelmi háborúk, amiktől a férfi elmenekül. A nő azzal tud segíteni, ha a nőiségét használja: ha elfogadó, ha szeret, ha kérdez és ha a mintát mutatja, melyet a férfi követhet.

Forrás http://tundersziv.hu/ Némethi Erika írása

Facebook https://www.facebook.com/EzoteriaExtra/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.