Gyógyító Angyali üzenet péntek estére: Egyedül

Igen, van amikor egyedül vagyunk, árvábbnak érezzük magunkat, mint a felmutatott ujjunk, és bevallva, elhallgatva, de mindannyian félünk.
De tudod mi a baj? Hogy a legtöbb ember nem is az egyedülléttől fél, hanem a félelemtől. Ennek okát kell igazából megfejteni, és majdnem mindenre fény derül.
Miért félünk ettől, miért teszünk és mondunk bármit azért, mert félünk?
Ez a félelmünk genetikai, hordozott és örökölt. Társas létünk adta mindig a biztonság érzését, aki pedig elkallódott, egyedül maradt, préda lett. Nem voltunk mindig a tápláléklánc csúcsán…
Ide vezethető vissza, de mi, emberek, ezt az érzést ahelyett, hogy elfeledtetnénk egymással, pont emlékeztetjük rá egymást. Most, mikor egymás farkasai vagyunk, az az ember, aki egyedül van, akiről tudják, hogy egyedül van, az préda.
Gondolj bele. Nő vagy, avagy férfi, de ajánlatokat kapsz, általában nem szépet, kihasználni szeretnék egyedülléted. Vagy így, vagy úgy. Erre te hogyan is védekezel? Hazudsz.
Hazudod, hogy van barátod, hogy most szakítottál, most ismerkedtél, ami persze nem igaz.
A tömeg, a többi, aki most épp nincs egyedül, erősebbnek érzi magát nálad, befolyást akar feletted. (kinek is jó ez a sok szingli és egyedülálló, gondold végig…)

Az érdekes a dologban az, hogy miközben te félsz, félnek tőled is. Miért? Mert te képes vagy arra, amire ők csak valaki mellett képesek. Legtöbbször azért vannak valakivel, valakikkel, hogy ezt el tudják hitetni magukkal.
Ha valaki egyedül van, az döntés a mai világban, a magányosság pedig érzésbeli következmény, nem összekeverendő a kettő. Ha egyedül vagy, veszélyes vagy, rájuk, a közösségeikre, mert alaptételeket cáfolsz meg, amik egybetartják/tartanák őket.
Aki egyedül van, az fél, de ezt magának vallja be, és nem elégszik meg egyedüllétével, viszont olyat keres, aki ugyanolyan, mint ő. Ez a fajta ember képes sokáig várni, míg a magányos nem.
Neki fontos, hogy tartozzon valahova, valakihez, még akkor is, ha ez igazából nem is jó neki. Igazából ez döntés kérdése. Van, amikor többször kell bebizonyítanod, hogy te egyedül vagy, de erős is. Van amiben hajolni akarsz, és van amiben nem. egy egyfajta következetesség önmagaddal szemben, amit eleinte utálni fognak, aztán becsülni, és vissza fognak hozzád térni olyanok, akik hitetlenek voltak veled kapcsolatban.
Mert aki képes az egyedüllétre, nem félve annak következményeitől az egy nagyon fontos dologra is képes. Az állandóságra, amit a ma bizonytalansága rettentő módon fel tud értékelni. Ugyanis hiánycikk van azon emberekből, akik az alap értékrendjükön nem hajlandóak változtatni.
Úgyhogy gondolkozz el azon, hogy magányos vagy-e, vagy egyedül vagy, kivel és miért vagy együtt, és mitől félsz. Aki egyedül van, tudja, nem lesz mindig egyedül, aki viszont magányos, az rettegni fog a magánytól, még ha van mellette valaki, akkor is.

-Suttogó Gabriel –