Gyógyító Angyali üzenet szerdára: Teremtsünk áldás az életünkben

A napokban két égi vándorunk is irányváltásra készülő látszólagos pihenő helyzetben van, ugyanis a Jupiter (augusztus 12-én) újra direkt irányba vált, az Uránusz pedig (augusztus 13-án) visszafele indul.
A Jupiter sorsunk útjához nélkülözhetetlen tanításokért tért vissza itt a saját birodalmában, a Nyilas jelében, hogy megannyi tudásra, bölcsességre szert téve elindulhassunk újra a számunkra igaz minőségek felé.
Az elmúlt három hónapban megismerkedhettünk a még gyógyulásra váró részeinkkel, megkaphattuk azokat a tanításokat, beavatásokat, amelyekre szükségünk volt ahhoz, hogy a legmélyebb fájdalmunk gyökeréig tudjunk lenyúlni, és a legnagyobb kincsünket tudjuk felhozni saját belső világunk mélységeiből. Ezen az úton véget vetünk annak, ami méltatlan és átalakítjuk belső valóságunkat, hogy az isteni minőségünk szerinti igazság útján járhassunk.
Meg kell(ett) ugyanis gyógyítanunk az eddigi tévedéseinkből születő sérüléseket, szükséges ismernünk eddigi illúzióink tanításait ahhoz, hogy képesek legyünk felismerni az igaz minőségeket. Hogy a szívünk képes legyen felismerni azt, amikor számunkra igaz értékekkel találkozunk. És képesek legyünk felismerni, hogy milyen az amikor valóban mi tartjuk kézben az erőinket, az életünket, és miként működtethetjük belső erőinket valóban a szeretet bölcsessége szerint.

Az Uránusz pedig épp ahogy elérné a Kos szemét, a Hamal csillagot, szintén megfordul, és elindul visszafele,
visszatér újra a start mezőre, arra a pontra, ahol a Kos csillagkép kezdődik. Feltevődik a kérdés, hogy valóban tisztán látjuk-e, hogy merre van az előre, hogy ténylegesen mi jelenti számunkra a magasabb minőséget, hogy mi jelentene szintlépést. Lehetőséget kapunk tehát újra átvizsgálni, hogy mit nem sikerült még esetlegesen felszabadítanunk magunkban, minek vagyunk még fogja, mi nincs még letisztulva, tényleg látjuk-e, hogy mi vezet ki az eddigi körforgásból, milyen lépést kell megtennünk ezért, hol nem vagyunk még elég szabadok. És hogy meghoztuk-e, vállaltuk-e azt az áldozatot, melyből igazi áldás teremhet.

Botos Orsolya