Gyógyító öröm őszre: Van valami, ami több mint a SZERELEM

Gyógyító öröm őszre: Van valami, ami több mint a SZERELEM

VAN VALAMI AMI TÖBB MINT SZERELEM

“Van valami, ami több mint szerelem! És több mint szeretet! Az igazán nagy kapcsolatokra, amit mindannyian keresünk, már nincs emberi szó. Nagyon-nagyon belülről, a „szívem szemével” kell látni a másik szívét, hogy felismerjem: sorsom van veled!
Ez a „szív szeme” nem a múló időben, hanem az időtlenségben lát.

Fiatal, hamvas lányban meglátja az öreg nénit. És az öreg néniben meglátja a fiatal, hamvas lányt. Olyan helyről nézi, ahol már nincs idő. És olyasmit lát benne, amin nem fog az idő. A test jelmeze megváltozhat, összegyűrődhet, az arc maszkja megvénülhet, megráncosodhat, de mögötte semmit sem változik az, akit mindig is láttam, látok, és látni fogok benne, és akire azt mondom: „Ő AZ!”

Müller Péter

Megerősítő gondolatok:

“Nem tudom mikor lett bűn az evés. Mikor kezdett el az első 50 kilós nő azon hisztériázni, hogy egy kocka csoki az bűn, a szénhidrát vétek, a cukor a sátántól ered és a jóllakottság olyan érzés, melyért vezekelni kell.
Nem tudom mikor lett bűn az öröm.
Mikortól kezdték el szégyellni magukat az emberek meztelenül azért, mert a pornó és a média tökéletes testű és ordítva élvező hamis bálványokat citál eléjük. Az együttlét a kövér, a szőrös, a fogyatékkal élő, a ragyás és a narancsbőrös embereknek is jár. Nem tudom mikor lett bűn az érintés.
Mikortól kezdtünk eltávolodni egymástól, rideg öltönyökbe bújni, nagy házakba bezárkózni, fejünket elfordítani, megmerevedni, közönyösnek lenni.
Nem tudom mikor lett bűn az őszinte beszélgetés és egymásra figyelés.
Ki dugta be először a fülét a villamoson, ki fordult el, mikor felszállt egy terhes nő vagy egy öreg ember, ki lépett rá bocsánatkérés nélkül a másik lábára, ki nem ment arrébb az ajtóból.
Nem tudom mikor lett bűn a pihenés.
Ki mondta először egy háromgyerekes anyának, aki ledőlt 10 percre, hogy semmirekellő, lusta, világ szégyene és haszontalan élősködő. Ki zavarta le minden hétvégén a szüleinket a telekre dolgozni, ki keltette fel a vasárnapi ebéd után szundikálót, ki ültette belénk, hogy az olvasás, a bambulás, a meditálás mind haszontalan.
Nem tudom mikor lett bűn a nevetés.
Ki szoktatta le a gyerekeket a hangos kacagásról, az önfeledt kurjongatásról, a felnőtteket a spontaneitásról, a keserves helyzeteken való megváltásként jövő viccmesélésről, a paródiáról, az öniróniáról.
Nem tudom mikor lett bűn könnyűnek és boldognak érezni magunkat, ki oltotta be az első embert ennyi keserűséggel, bűntudattal, frusztrációval és bánattal, gyűlölettel, haraggal és rosszindulattal, de talán már nem is érdekel.
csak azt tudom, ha mindez bűn, akkor én mindenképp bűnös akarok lenni…”
Bihari Viktória

 

Szeretnél személyre szabott jóslásokat kapni ingyen?
A gombra kattintva feliratkozhatsz
Comments are closed.
X