Angyalok és Démonok, Valójában kik ők?

Angyalok és Démonok, Valójában kik ők?

Kik valójában az angyalok és a démonok?

Amilyen sok legenda fűződik az angyalokhoz, olyan sokan, oly sokféleképpen képzelik el, milyenek is lehetnek ők.

De kik is ők valójában? Egyesek szerint olyan szellemi lények ők, akiket az Isten eleve ilyenné, erre a célra és tökéletessé teremtett. Mások szerint mi is ilyenek voltunk, csak mi elbuktunk, szembe fordultunk Istennel, s most itt, a fizikai világban vezeklünk érte. Megint mások szerint gondolati teremtmények, s míg az angyalok pozitív gondolatokból teremtődtek, addig a démonok negatívakból.

Az én szellemi közléseim szerint (egyetértésben többek szellemi közléseivel) csupán lelkek léteznek, olyanok, mint mi. Csupán annyi a különbség közöttünk, hogy a lélekfejlődés más és más szintjén állunk. A lelkek a Forrásból (Istenből) való kiválásuk után elindulnak a lélekfejlődés útján, hogy végül Istenhez legyenek hasonlatosak és visszaolvadjanak abba. Mint ahogy – testi szinten – itt egy gyermek kiválik az anyja testéből, s fejlődésnek indul, hogy végül az anyjához legyen hasonlatos, s hogy végül visszaolvadjon abba a földbe, melyből végső soron származik. A testet öltések időszaka a lélek létezésének csupán egy kisebb szakasza, nagyjából ahhoz hasonlatos, mint a földi életben az iskolás időszak. Itt tanulja meg, hogy noha különálló lény, a Forrásban való összekötöttsége révén mégis egy mindenkivel, így bármit tesz mással, azt valójában saját magával is teszi. A testet öltések időszakában a karma rendszere az, mely hivatott minden lélek számára ahhoz hasonlatost visszaadni, amit korábban követett el, hogy érezze annak súlyát, amit másoknak okozott, megértse azt, s előbb-utóbb belássa, megtanulja, hogy mit jó tenni mással és mit nem. A testet öltések időszaka bár földi időben akár beláthatatlan hosszú is lehet, a lélek létezésének mégis tehát csak egy kicsiny szakasza. Valódi otthona a szellemvilág, melynek e tanulási időszak leteltével állandó lakója lesz. Ezt követően, éppen úgy mint itt, ahogy az iskola után szakmát és életpályát választunk, minden lélek eldöntheti, milyen hivatásban képzeli el a jövőjét, a további létezését. Bármilyen magasan is legyen tehát a lélekfejlődési folyamatban egy lélek, valaha volt olyan, mint most mi, s ugyanúgy, mi is leszünk egyszer azon a szinten, amit most még elképzelni is alig tudnánk.

E hivatások egyike az angyali minőség. Nagyon magasan fejlett szellemi lények, lelkek tehát ők, akik hivatásuknak azt választották, hogy segítsenek náluk fejletlenebb lelkeknek, s őrizzék, védjék azokat, amennyire szükséges és amennyire lehetőség kínálkozik. Jellemzőjük még, hogy kizárólag pozitív energiát bocsájtanak ki magukból, tehát gondolataik, érzelmeik már kizárólag a jót kívánják és szorgalmazzák.

Angyaloknak nevezhetünk szellemi lényeket képletesen és szó szerint is. Képletesen azon lelkeket nevezhetünk angyaloknak, akik a viselkedésükkel, a hozzánk való jóságukkal ezt a nevezőt számunkra kiérdemlik. A mi nézőpontunkból tehát angyalnak nevezhetjük akár a már eltávozott nagypapánkat is, ha úgy érezzük, hogy a túlvilágról nyújtott segítsége, számunkra oly nagy jelentőségű. Szó szerint véve azonban csak olyan szellemi lények az angyalok, akik már nagyon nagyon előrébb járnak a fejlődésben, mint mi, s hivatásukként az angyali tevékenységet választották. Ugyan rendelkeznek névvel is, de fontos megemlíteni, hogy azok csak földi fogalmak, s csak azért használják számunkra őket, hogy mi könnyebben meg tudjuk őket nevezni.

Nagyon sokféle angyal létezik és az élet valamennyi területéhez kapcsolódnak – némelyikük ebben, másuk abban járatos inkább. Megszólítani bármelyiket tudjuk és bármelyiktől kérhetünk segítséget, azonban fontos tudnunk, hogy nem kívánságteljesítő-gépek ők. Akár gondolatban, akár szóban fordulhatunk hozzájuk, ők azt érzékelni fogják, s meghallhatnak bennünket. Azonban csak olyan mértékben segíthetnek rajtunk, amennyire az a sorsutunkba, a karmánkba belefér. Természetesen olykor ez sem elhanyagolható, ám amit minden esetben kérhetünk tőlük: erőt, bátorítást, pozitív energiát mindahhoz, hogy könnyebben tudjuk viselni azt, amit mindenképpen viselnünk kell. Ha van elég hitünk feléjük (a hitetlenségünkkel ugyanis falat építünk magunk köré), s olyan tudati és lelki állapotban is vagyunk, hogy készek vagyunk befogadni az energiáikat, akkor biztosak lehetünk azok hatásosságában.

Az angyalok, tehát mivel épp olyan szellemi lények, mint mi, valójában nem rendelkeznek olyan formával (mint ahogy testi életünkön kívül mi sem), melyet földi elmével el tudnánk képzelni. S ezért mutatkoznak számunkra a legtöbb esetben emberi alakban. Angyalokat mindig is láttak a Földön élő emberek, hiszen mindig is voltak olyan esetek, amikor azok megmutatkoztak az emberek előtt. Mivel a lélekfejlődés nagyon magas fokán állnak, ezért a rezgésszintjük, a fénykibocsájtásuk (a lényükből áradó fény) is ennek megfelelő. S ezt a kisugárzást vélték a korabeli emberek szárnyaknak látni, melyre rásegített az is, hogy látszólag a magasságokból szálltak alá. Művészi ábrázolásuk innen ered, s mai napig mutatkozhatnak így előttünk, hiszen tudják, hogy így azonosítjuk őket a legkönnyebben. Amikor jelet kívánnak magukról adni, nem véletlen tehát a madártoll szimbóluma sem, hiszen tudják, így könnyen rájuk gondolunk.

Van olyan angyal is, aki a nevével ellentétben inkább negatív érzést vált ki az emberekből – ilyen a halál angyalának nevezett szellemi lény. Azonban tudni kell, hogy az ő megítélése inkább az embereknek azon tévhitéből származik, mely a testi halál körül kialakult. Sokszor éppen ezért a tudati képzelet, tudati elvárás miatt vélik fekete színben és talán ijesztő formában is megjelenni. Ő valójában nem más azonban, mint egy angyal, aki – ha szükséges – jelen van egy adott személy mellett, aki hamarosan befejezi a testi életét, s segíti őt a szellemvilágba való visszatérésben.

Az angyalok ellentétes párjáról, a démonokról talán még több legenda kering, s még több elképzelés létezik arról, hogy kik is ők valójában. Az ő esetükben azonban nem beszélhetünk szó szerint démonokról (ezt a képet jobbára csak a képzeletünk és a tudati elvárásunk táplálja), inkább képletes értelemben tehetünk említést róluk.

A démonok – bár ez csak egy hétköznapi fogalom -, nem olyan lelkek, akik hivatásuknak ezt a pályát választották volna. Olyan szellemek ők (vagy legalábbis azokat érezzük annak), akik a lélekfejlődés meglehetősen alacsony fokán állnak, s egyenlőre nem is kívánnak ebben előrehaladni, sőt, örömüket is lelik az alapvetően gonosz természetükben. Hatni és hatással lenni azonban csak azokra tudnak lenni, akik a természetükkel azonosulnak, akik a lelki és tudati állapotukkal utat engednek számukra. Mivel ők maguk alapvetően rossz természetűek, negatív energiájúak, így egyrészről keresik is a hasonló lelkek társaságát, valamint nem is nézik jó szemmel, hogy vannak, akik emelkednek, s ha tudnak, igyekeznek is visszarántani, akit lehet. Hasonlóan viselkedés ez, mint amilyet az emberek világában is láthatunk.

S végül néhány gondolat a “saját démonoknak” nevezett lényekről. Mint írtam már több helyütt, a gondolataink energiák, melyek azonnal ott vannak annál a személynél, akinek küldtük azt, s olyan hatással is rendelkeznek, amilyen érzelmet csatoltunk hozzájuk. E hatás azonban függ (többek között) a küldő gondolati energiájának erősségétől, másrészt a befogadó lelki és tudati állapotától is. Bár ily módon átkozhatunk és áldhatunk is valakit, de azt tudnunk kell, hogy ezen energiák elsősorban ránk lesznek hatással. Ha valaki túl nagy energiát fektet bele egy negatív érzelmébe, túl sok energiával (gondlattal) táplálja azt, akkor egy úgynevezett gondolati elementált hozhat létre, mely ha csak képletesen szólva is, de életre kel és addig fenn is marad, ameddig a forrása táplálja azt. Így kellő mennyiségű negatív energiával létrehozhat valaki magának egy ilyen elementált, mely idővel saját magát vagy valaki mást kellemetlen helyzetbe hozhat. Az előbbi esetben beszélhetünk tehát arról, hogy “küzd a saját démonjaival”. Azonban ez a ritkább eset, amikor démonokról beszélhetünk, a gyakoribb az, amikor egy olyan szellemi lénnyel kerülünk kapcsolatba, akit a rezgésszintje, a kisugárzott gondolati és érzelmi energiái miatt annak vélünk.

Minden léleknek szabad akarat van. Szabad akaratából döntheti el, minden egyes helyzetben, hogy a jót vagy a rosszat teszi és/vagy kívánja mások vagy maga számára. A démonoknak nevezett szellemek is saját akaratukból tartanak ott, ahol, s mi is szabad akartunkból dönthetünk, hogy közel engedjük-e a szellemiségüket magunkhoz vagy sem. Mindazonáltal minden szellemi lény voltaképpen a fejlődés útján van, tehát egyik sem marad örökre gonosz. Csak van akiben előbb tudatosul, hogy amit tesz, nem a helyes út, s valakiben csak sokkal később.

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Szeretnél személyre szabott jóslásokat kapni ingyen?
A gombra kattintva feliratkozhatsz
Comments are closed.
X