Gyógyító öröm szerdára: Ha valakit elveszítünk….

Gyógyító öröm szerdára: Ha valakit elveszítünk….

Valakinek az elvesztése az elfogadáson keresztül kezdődik, mert ha nem fogadjuk el elvesztés fogalmát akkor könnyen beleragadhatunk egy bizonyos helyzetbe, ami nem visz előre….

Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul.

Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni.
Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette.
Valamit föltámasztunk abból, aki elment.

A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe.
Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig.
Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket.
De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk.”

Prof Dr Bagdy Emőke

Szeretnél személyre szabott jóslásokat kapni ingyen?
A gombra kattintva feliratkozhatsz
Comments are closed.
X