2021-12-02

Aktuális Energiák: Lelkünk rejtett titkai

A Nap és a Neptunusz találkoznak a Halak csillagkép visszaúszó halának csillagainál.

Napunk bevilágít lelkünk titkos rejtekhelyeire, ahol megpillanthatjuk a mélységeinkben lévő részeinket, lelkünk mélyén lévő érzéseinket, vágyainkat, félelmeinket.
Átláthatunk különbözőségeink, különállóságunk illúzióján.

Megláthatjuk az elme fátylát, mely eltakarja előlünk a valódit, igaz önmagunkat.
Középpontunkat erősítve isteni fényünk egyre több illúziórétegen tud átragyogni.
Ráláthatunk az elme illúzióira, azokra az önmegtévesztő köreinkre, melyek újra és újra belevisznek ugyanabba a tapasztaláskörbe.
A visszaúszó hal csillagai a hozott képességeink mutatja meg, “hozza vissza”, és azon dolgainkat, amelyek a lelkünk mélyén nincsenek rendben, melyeket olykor több inkarnáció során sem sikerült rendbe tennünk.
Márpedig ezek a mélyen bennünk lévő rendezetlenségek olyan csapdákat állíthatnak számunkra, melyek által saját ködös káprázatvilágunkban, vélt igazságaink, tévképzeteink illúzóiban vergődünk, akkor is ha az épp a racionaltás ruhájában tetszeleg, akkor is, ha minden külső tényező bennünket igazol.
Amitől nem oldottuk el magunkat, amiből nem szabadítottuk fel magunkat, a köré elveket, filózófiákat építünk, amelyet határozott véleménnyel, kíméletlen ítéletekkel védelmezünk. Olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, akik hasonló mintázatok fogságában vannak, tehát egyetértenek, együttéreznek, osztoznak megéléseinkben, meglátásainkban.

Ha megengedjük magunknak annak lehetőségét, hogy az IGAZSÁG túlmutathat a mi korlátainkon, a mi tapasztalásaink, esetleges beakadásaink alapján megszűrt világnézeteinken, ha képesek vagyunk átlátni a saját világunk keretein, bármennyire is erős az élményeinkkel való azonosulás vonzereje, akkor feltárulhat számunkra a létezés határtalansága.
Ha el tudunk oldódni az egóval való azonosulástól, új dimenziók nyílnak meg előttünk, és kilépve a lelki rendezetlenségekből eredő tudati homályból egyszerre feltárulhat a megoldás, melynek kulcsát tán életek óta keressük, kutatjuk.
Ha folyamatosan elhisszük a karmikus rendezetlenségbe ragadt hamis énünk általi válaszokat, nem jutunk ki önmagunk labirintusából. Ha azonban képesek vagyunk felismerni, hogy még a legbölcsebb életfilózófiánk, a legnagyobb felismerésünk is csupán porszem a létezés végtelenjéből. Hogy a legmélyebb szenvedésünk sem más, mint csupán egy beszűkült tudatállapottal való azonosulás.

Hogy még a legkatartikusabb megélésünk is egy apró fodrozódás az óceán felszínén, ahhoz az MINDENSÉGhez képest akik valójában vagyunk, akkor erejét veszíti mindaz, ami köré oly sok illúziót felépítettünk, és lehetőség nyílik arra, hogy tiszta, szabad, isteni önvalóként tapasztaljuk a létezés sokszínűségét.
Botos Orsolya

error: Védett tartalom!