2021-12-01

Angyali üdvözlet csütörtökre: Zuhanás

Az összeomlás mindig gyógyító.

Ami megbetegít, az a kapaszkodás a biztonság peremébe, a stabilitás látszatába, a mozdulatlanság illúziójába.

Sokan azt gondolják, hogy a kapcsolatok fontosabbak, mint az igazság, a család erősebb, mint a saját utunk képviselete és jobb egy rossz munkahely, mint a kiszolgáltatottság vállalása. Emiatt araszolgatnak egész életükben, projektről projektre, kapcsolatról kapcsolatra, csak, hogy egyedül ne maradjanak, össze ne omoljanak.

Társas lények vagyunk, emiatt nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy felszínes kapcsolatokban szenvedjünk. Mivel csak az élő és őszinte kapcsolódás segíti elő a fejlődésünket, emiatt méltatlan látszat kapcsolatokat fenntartanunk. A felszínes kapcsolat lehet unaloműző és szórakoztató, de nem lehet építő és fejlesztő.

Hányan szenvednek légüres térben, valódi kapcsolódás hiányában:

Egy partin, ahol csak csevegni és sztorizni lehet, de nincs helye a mély beszélgetéseknek,
Egy konferencián, ahol az előadó nincs tekintettel a hallgatók befogadó állapotára, kapacitására, és nincs lehetőség az építő, kreatív dialógusra,
Egy vezetői értekezleten, ahol nagyranőtt egók képviselik magukat hosszan és unalmas módon,
Egy vasárnapi családi ebéden, ahol mindig másokról esik szó, de sohasem önmagunkról, az érzéseinkről, a bizonytalanságunkról,
Egy iskolai órán, ahol nem jön létre kapcsolat a diákok és a tanár között, mert félelmetesnek és áthidalhatatlannak tűnik a távolság közöttük,
A baráti sörözéseken, ahol alkohol nélkül nem jönne létre a közelség illúziója sem,
És minden olyan kapcsolatban, ahol nem vagyunk nyitottak az őszinte visszajelzésre a másiktól, nem érdekel a kapcsolódásunk milyensége és mélysége, csak a tartóssága…
Így telnek napjaink araszolgatván a kapcsolatok közötti üres tereket átugorva, látszat kézfogásban egymás mellett egyedül.
Félünk a szembenézéstől és az összeomlástól, emiatt elkerülünk minden olyan helyzetet, ahol széttörhet a látszat burka, szembenézhetünk kapcsolódásunk repedéseivel. Örökös menekülés az összeomlás elől, fenntartva a felszín látszatát.

Pedig a fény és a megújulás az összeomlás után jön el, a sötétség mögött rejlik, ott ahová már és még nem látunk be. Aki ezt elkerüli látszat életet él és nem jut el a megújuláshoz, fenntartva haldoklása időtlenségét.

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet…

Forrás: Transzformatív Út A Bardoban

error: Védett tartalom!