2020-09-30

Angyali útmutatás Januárra: Belső munka és önismeret

Mélységesen a hiszek a szentséges szerelemben, és az abból születő fényteremtésben, amely tulajdonképpen az önmagunkban átélt mennyei szerelem élményének megosztása a Társsal.
Az összes addigi párkapcsolatban vagy egyedüllétben töltött tapasztalás csupán az ehhez vezető Út.
A túlmisztifikált vonzalmak nagy része (amire rávetítjük az ideális párkapcsolat, a nagy Ő, az ikerláng stb. illúzióját) azonban javarészt arról szól, hogy a lelkeink találkozásra hívják egymást, hogy egy régi feloldatlan, energialekötő köteléket feloldjunk, elrendezzünk, lezárjunk.

“Amikor olyas valakihez vonzódunk, aki elutasít, annak a tudattalan vonzódásnak általában nem sok köze van a szerelemhez, sokkal inkább az önmagát nem szerető én félelmeiből fakad.

A nőkbe évszászadokon át azt súlykolták, hogy az igazi beteljesülést a párkapcsolatban kell keresniük. A romantikus dalok és reklámok pedig csak tovább erősítik ezt a képzetet. Nem csoda, hogy olyan sok nőnek van tele a feje még ma is mindenféle romantikus eszmékkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne rátalálni a nagy szerelemre. Ám igazán jó társ mégiscsak az a nő, aki egymagában is értékes embernek érzi magát, és képes önállóan is teljes életet élni. Egy ilyen nő nem támaszt túlzott elvárásokat a férfivel szemben, mert tudja mire van szükség a valós életben ahhoz, hogy két ember egymással boldog legyen.

Megkérdeztem Danieltől, hogy szerinte honnan ered, hogyan keletkezik ez a sok misztikus tapasztalat. Azt válaszolta:

Ha két ember kapcsolatba lép egymással, létrehoznak egy közös erőteret, amely akkor is megmarad, ha ők szakítanak. Természetesen minden felettes én arra törekszik, hogy a régi kapcsolatok után megmaradt (például más életekből származó) erőtereket békésen megszüntesse, hogy ezáltal mindkét fél visszanyerhesse belőle saját energiáját. Felsőbb énünk az ilyen misztikus vonzalmak által hívja fel figyelmünket arra, hogy ezzel vagy azzal a személlyel még valamit meg kell oldanunk. Általában nem az a dolgunk, hogy ragaszkodjunk, egy-egy ilyen kapcsolathoz, vagy netán újjáteremtsük, hanem az a cél, hogy békésen lezárjuk, és a benne rejlő energiát ismét magunkhoz vegyük. Amíg az ember veszekszik, vádaskodik vagy ragaszkodik, addig a kapcsolat leköti az erejét, és nem bír elszakadni. Az egyetlen, igazi, nagy Ő ideálja rendkívül sok energiát emészt fel, és elsősorban a nőket befolyásolja, akik emiatt nem képesek a saját életüket élni és magukra találni. Egyszerűen nem marad rá erejük. Ez természetesen a férfiak esetében is így van, csak általában nem ilyen nagy intenzitással.”
Bärbel Mohr

Mindig azt vonzzuk kintről magunkhoz, amilyen erőket működtetünk önmagunkban, csakis a megtisztított, átalakított belső világunkból teremtődhet meg a legnemesebb lélek-tervünk.
Ehhez pedig a legtisztább önismeret, és folyamatos belső munka szükséges.

Nem a külvilágban kell keresnünk a megváltást, hanem önmagunkat tudatosságra nevelnünk, hogy képesek legyünk a velünk történő események valós üzenetét észrevenni, és önmagunkat megváltani.  Botos Orsolya

X