2021-10-28

Tanmese Márciusra: A félelemről

Tanmese:

Egyszer egy vándor egy nagy város határába ért, ahol a halállal találkozott. Megkérdezte őt, hogy kit vár. A halál azt felelte neki, hogy 100 emberért megy a varosba. A vándor lélekszakadva rohant a városba: itt a halál és 100 embert magával akar vinni. Az emberek megijedtek, elbújtak, bezárkóztak. Egy hét elteltével a vándor elhagyta a várost. A halál megint ott állt a város határában.

A vándor ráförmedt: te hazug, csaló. Azt mondtad 100 embert akarsz elvinni, erre 5000 halt meg. A halál így felelt: én 100 ért jöttem, mint minden héten. Betegekért, gyengékért. A többit a félelem és a rettegés ölte meg, amit Te vittél a városba.

Megerősítés: A szeretet mélysége

Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.
S ha nem képes erre – bármilyen fájdalmas is -, tudd, hogy az elsősorban az ő tragédiája.
A nem szeretésnél sivárabb, szegényebb és sötétebb állapot nincs.
Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsátja őket – és szívének középpontjával szereti.
És ez a középpont a lényeg, mert ez a legerősebb, s csakis ezzel, és ezen keresztül tudsz bárkibe is behatolni.