AZ ELFOGADÁSRÓL MÁSKÉPP….

 

“Nagy divat a keresőknél – és úgy általában az ezotériában – az elfogadás témája. El kell fogadni egymást, el kell fogadni a másikat, stb. Nem! Az elfogadás ott kezdődik, amikor olyan szinten tapasztalod Önmagadat, ami minden képzeletet felülmúl, de ismerős is egyben. Tehát, amíg a végső állapotodat el nem éred, és itt most nem időben vagy térben kell az elérést érteni. Szóval a felbukkanó állapotokat el kell engedni, ami pedig jön új, azt be kell engedni.

 

Egy igazi keresőnek ez az elfogadás, nem pedig az önostorozás. Ez nagyon nem egyszerű dolog, mert az elme olyan gátakat és félrevezetéseket tud felhalmozni, hogy az ember a megőrülés határára juthat. Ráadásul, ezek addig nem számolódnak fel – beleértve az érzelmi világban lévő felkavarodást – amíg el nem fogadod őket, hogy továbbléphess. Ez az igazi elfogadás. Szóval eljut oda az ember, hogy tudja, ezt más nem tudja helyette megoldani. Mikor az elme felbolydul a tapasztalások és megélések hatására, akkor bizony nem tudsz mást tenni, mint belekényszerülsz az elfogadásba. Megtanulod azt, hogy ennyit tehetsz, többet nem, csak elfogadhatsz. Te nem szabhatod meg az utat, és hogy mi fog történni. Ami jön, azt elfogadod, ennyi. De ez eleinte nagyon nehéz lehet, mivel jönnek új, nagyon erős érzések. Ezek elfogadását nem oldja meg, ha csupán mondogatod magadnak.

 

 

Az igazi elfogadás az, amikor feladod az ellenállást!

 

 

Tehát belekényszerülsz abba, hogy hiába állsz ellen, ez addig itt lesz, míg el nem állsz az útjából. Az ellenállás feladása tehát az elfogadás. A másik nagyon divatos dolog az, hogy mindig el kell fogadni, amit csinálnak veled, mert minden meg van előre írva, stb. Míg ezt csak hallottad vagy olvastad, nem érvényes rád! Amikor már abban a tudatállapotodban vagy, hogy ezeket ÉLED, csak akkor van dolgod velük.

Akkor foglalkozz a magasabb szintekkel, ha olyan dolgokat élsz meg, mint például, hogy minden magától történik és nincs cselekvője semminek. Vagy esetleg olyat, hogy magától mozognak a tárgyak, és nincsenek személyek. Na, majd ekkor mondhatod, hogy minden magától működik. De addig ez csak egy elmebeli, fogalmi hitrendszer, amit elfogadtál, semmi több. Ha majd valóban azt látod, hogy egy mozgó autóban nincsen személy, aki vezetne, és magától megy a jármű, akkor nyugodtan magadénak mondhatod a “tudást’. Idővel látod majd, hogy minden magától történik, és bizony ezt elfogadni nem egyszerű. Nem könnyű elfogadni, hogy a világ nem az, aminek gondoltuk. Idővel nagyon kemény elfogadásokba futunk bele. A legnehezebb elfogadás a családtagokra vonatkozik. Nem csupán az, hogy nem léteznek, hanem, hogy soha nem is léteztek. Idővel látni fogod azt is, hogy őket is te gondoltad ki. Ez a te véleményed az ő megnyilvánulásukról, mármint, hogy a családtagjaid.

 

KIVETÍTETTÉL EGY SZEMÉLYT ARRA A TESTRE. Vizsgáld meg magadat is ilyen szempontból. Lett egy éned, egy személy, egy éntudat, ami nem is valós. A viták abból vannak az életben, hogy te elkezdted védeni a másiktól azt, amit kivetítettél. Akár magadra, akár a tárgyiasított világodra, ez most mindegy. Ezt hívjuk elkülönültségnek a gyakorlatban, tehát nincsen másik, azt is te vetíted ki. Sőt, nem elég, hogy kivetítesz egy valótlanságot, még meg is akarsz felelni neki. Gátlások, megfelelési kényszer, stb. Egy önvédelmi mechanizmus indul be, de ez átverés, önmagadat vered át.

Ezt mind meg fogod élni, és vajon mi lesz utána?
Emberi testek jönnek-mennek mindenfelé. Hogy lesz ebből újra világ? Hogy lesz ebből újra emberiség? Itt találkozol a legnagyobb magánnyal, ami csak létezik. Egyedül maradsz a világban. Na, ekkor kezdődik igazán a befelé fordulás. Nagyon nagy magány szakadt akkor rám, amikor ezt megéltem. Ellenállni már nem volt erőm. Egy döbbenetes, letargikus állapot jelent meg. Ekkor már én voltam az egyedüli, az egyetlen létező. Így éled majd az életed te is. Nem igazán volt kedvem tevékenykedni, de még élni sem volt kedvem. De ez már más téma, a lényeg, hogy ez a valódi egység, mikor már csak ez marad. Nem arról van szó, amit sokan félreértenek, hogy “mindenki egy”. AZÉRT EGY MINDEN, MERT CSAK TE LÉTEZEL. Te vagy a tananyag, a mester, a tanítvány, és az út maga. Te vagy a kérdés és a válasz is. Nincs másik!”

– Samu Zsolt
(Aranylövés AZ Elmének c. könyv /részlet/ )

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

- X