14 igazság azoknak, akik alkalmazzák a Vonzás törvényét, mégis nap mint nap kudarcban van részük.
1. Csak a kudarctól való félelem–és nem a kudarc–képes megállítani a beindított bőségteremtési programot.
2. A kudarc leggyakoribb oka az, hogy belevágsz, mielőtt készen állnál.
3. A bukástól való félelem mindig rosszabb, mint maga a bukás. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd:”Mi a legrosszabb, ami történhet?” inkább tedd fel magadnak a kérdést:”Mi a legjobb, ami megtörténhet?”
4. A kudarc mások lehetőségeinek ellopása. A siker az, ha lehetőséget adsz másoknak is álmaik megvalósítására.
5. A kifogások a kudarcok koporsójához használt szögek.
6. Vereségeinkkel napi szinten azután szembesülünk, hogy nem tudtuk legyőzni magunkat.
7. A lustaság a kudarc titkos összetevője. Csak azok előtt marad rejtve, akik elbuknak.
8. Ha sok mindenre vágysz, s az igényeid nagyok, egy idő után szinte minden kevésnek fog tűnni.
9. Amikor az élet térdre kényszerít, épp tökéletes helyzetben vagy az imádkozáshoz.
10. A kudarcok időszaka a legmegfelelőbb időpont a siker magvainak elvetésére.
11. A sikertelen emberek nap mint nap beveszik kihasználatlan lehetőségeik keserűpiruláit.
12. Soha ne ismerd el a kudarc lehetőségét, és ne beszélj úgy, hogy a kudarc lehetőségére következtetsz!
13. Ha semmire nem célzol, minden alkalommal sikerül eltalálnod.
14. A legnagyobb kudarc nem a vereség látszata, hanem ha meg sem próbáltad.
Késmárki László:Az önbeavatás kulcsa Az Élet Mesterének nagy könyve Ankh kiadó 2023.
Megerősítő áldás: Lélektan.
Amikor valaki másokat bántalmazó ember lesz, akkor tulajdonképpen a saját sebzettségét, traumáját ismétli meg. Lélektani értelemben próbál túljutni a vele történteken, ezért újból átéli a megalázottságot, a kiszolgáltatottságot, de kizárólag az agresszor szerepéből, úgy, hogy egyáltalán nincs benne együttérzés az áldozattal.
Ezért nem tud meggyógyulni. Ha az együttérzése megjelenne az áldozatra vonatkozóan, akkor együtt tudna érezni önmagával is, a sebzett részével, de ahhoz föl kéne ismernie, hogy ő valamikor áldozat volt, és akkor nem lehetett együtt érző magával, esetleg a leghasznosabb az volt a számára, ha egyáltalán nem is érez. Valamikor az őt bántalmazó szüleivel kellett együtt éreznie.
Most pedig elválasztja magát attól a részétől, akitől gyerekkorában el kellett idegenednie, vagyis saját, kiszolgáltatott gyerekkori valójától.
A fejlődéshez együttérzésre van szükségünk, különben bizonyos tartalmakat nem engedhetünk magunkhoz közel. (Pál Feri)