A Nap, a Halak jeléből, a lélek legmélyebb dimenziójának égi stációjáról világítja meg a Holdat.
Csillagképileg pedig a Vízöntő – Oroszlán csillagai vannak érintve.
Világossá válhat, hogy a lelkünk szempontjából minek hol van a helye. Hogy mi nincs, és mi van Rendben a Lelkünk számára.
Hogy mitől érezzük úgy, hogy Rendben vagyunk.
Ennek pedig semmi köze a logikához, semmi köze az elméleteinkhez, sokszor a terveinkhez sincs.
Sokkal inkább ahhoz, amikor a sok külső tényező nyomása ellenére is azt érezzük, hogy “valami nem stimmel”.
Sokkal inkább ahhoz, amikor minden lebeszélni akaró észérv ellenére azt érezzük, hogy “erre kell menni tovább”.
Mert így van ez Rendben.
Mert, ha a Lélekben rendeződnek a dolgok…
Akkor mindegy, hogy ki mit gondol…
Hogy milyen érvek szólnak ellene vagy mellette…
Hogy milyen kimenetele lesz a történetnek…
Hogy mit veszíthetünk…mit nyerhetünk vele…
Mert végre Egységbe kerülhetünk azzal, ami, aki a legfontosabb: Önmagunkkal.
Botos Orsolya
Megerősítő áldás: Kívánj és álmodj!
Ez egy varázslatos pillanat. Kívánj valamit és élvezd kívánságod beteljesülését.
Mondj el egy megerősítő imát, melyben tekints úgy vágyadra, mintha már megvalósult volna. Köszönd meg a mennynek valóságát, és érezd szívedben és gyomrodban, hogy álmod máris megvalósult. Például mondd azt:
Köszönöm nektek, égiek, hogy megkaptam, amire vágytam. Hálás vagyok állandó segítségetekért.
Ez egy varázslatos pillanat. Keress fel egy csöndes helyet – akár csak egy rövid időre is. Csukd be a szemed és képzeld azt, hogy kívánságod valóra vált. Érezd át ezt egész testeddel, egész lényeddel. Majd mondj köszönetet az ajándékért és engedd el, mint egy léggömböt, amely egyenesen a mennybe száll. Ha szükség van rá, hogy továbbra is részt vegyél a kívánság megvalósulásában, erős és ismételt iránymutatást fogsz kapni érzések, gondolatok, belső szavak, jelek, álmok, látomások formájában. Fontos, hogy kövesd az útmutatást, hogy vágyad megjelenhessen a fizikai síkon.
Megerősítő áldás Teliholdra.
Érintés ereje.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek – ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dúslombú fa? Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolatszülte tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal. Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága. Mert minden szó teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik. Ez az érintés teljessége. Minden szóban a teljesség van jelen.
Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága.
A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét. -Biegelbauer Pál