Téli Napforduló december 21. Kozmikus ünnep, kiemelt időszak ez számunkra.
Ismét elkezdünk közeledni a Fény, a világosság felé! Legtöbb ősi vallás, hit egyik legalapvetőbb ünnepe a téli napforduló, a Nap “visszatérése”.
Ezen a napon a leghosszabb az éjszaka, azonban ettől a pillanattól kezdve egészen a nyári napfordulóig növekszik a nappalok időtartama.
A fény újjászületése őseink által is nagyra tartott ünnep volt, a téli napforduló örökké hirdetni fogja, hogy a sötétség felett mindig úrrá lesz a világosság: a Nap fénye örök és legyőzhetetlen! A téli napforduló általában december 21-re esik. Ekkor a leghosszabb az éjszaka, a legnagyobb a külső világban a sötétség – de ekkor a legnagyobb a fényesség a belső világban.A Természet belekezd a téli, látszólag halott időszakába, ámde az Ember ekkor tudja véghezvinni a legnagyobb belső munkáit.
Ahogy a Nyilasban haladó Nap 22-én áthalad a Bakba – elhozva a téli napforduló ünnepét, addig a Bak utolsó fokain haladó Plútóval alkot egy 30 fokos fényszöget.
Nap-Plútó a mágust jelzi, mert varázserőnk van. Karizmatikus átalakulásban vagyunk, amelyhez a Nap hitet és cselekvőerőt hoz.
A Plútó 2008 óta formál minket, január 26-tól, amikor belépett a Bak jegyébe.
Egy láthatatlan energia, amely a legbelsőbb érzelmeinket mozgatja meg: a szerelem, vagy a félelem, a harag, agresszió indítja el, majd jön a cselekvés. Lélekemelő szenvedély, kitartás. Mágikus erők, titkok, összefüggések és összeesküvések ismerője. Segítségével a régi világ eltűnik, hogy egy új, magasabb rendű épüljön fel helyén.
Ez a teremtőerőnk a jövőnk szempontjából lényeges energiákat mozdít meg, „csak” hinnünk kell önmagunkban és a lehetőségeinkben.
Formálhatjuk a magányt együttműködéssé, a szegénységet bőséggé, a betegséget egészséggé, vagy az önbizalomhiányt bátorsággá.
Amit elengedünk, cserébe a Plútó erőt ad, amely mindig velünk lesz : erőt a változásokhoz.
Forrás Felkay Tímea
Mindig azt mondjuk, de jó volt régen…
Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát, rajongunk a retro díszekért, régi mesekönyvekért. Keressük a nagyi sütijének a receptjét, és úgy egyáltalán, szeretnénk egyszer, csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából?
Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?!
Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..?
Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.. . Nem volt puccos hamburger, és boldogok voltunk nélküle. Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért nem érezzük ezt a régi, boldog érzést?
Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban…
Ma csillogó a karácsony. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok, és tényleg minden. Ömlik ránk az ál- boldogság, és hogy ‘legyél boldog’ mert karácsony van!
Csak egy valami nem csillog, a lelkünk. Rohanunk, és közben épp ezekre a ‘régi vágyott’ dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz…
Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És úgyhogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel.
Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat. S úgy érezzük, így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik. Igen, haladunk kell a korral, de a szívünkben megőrizhetjük és tovább adhatjuk ezt az érzést.
Mert a karácsonyi csoda létezik, de ez nem a boltokban, hanem a szívekben keresendő.
Somody-Bíró Katalin