HÁZI FELADAT MINDENKINEK, AVAGY A VÍZÖNTŐ PLÚTÓS KORSZAK EGYIK MAGAS SZINTJE.
Sokan járnak terápiába, oldásra, önmunkáznak, próbálkoznak… de gyakran kimerül ez a próbálkozás annyiban, hogy kívülről várják a változást és konkrétan semmit nem csinálnak másképp.
Nem gondolkodnak másképp. Nem tesznek semmit másképp. Nem éreznek másképp.
Pedig a teremtő erő mindenkinek a sajátja. Ha a negatív gondolatokat nem cserélem ki direkt pozitívabbra, ha nem találom meg ehhez a motivációt, akkor mit is várok? A dolgok, mint tudjuk, csak belülről változtathatók meg… és nem a segítőn fog múlni az életünk alakulása. Nem külső erőkön. Csakis saját magunkon.
A “másképp csinálás” pedig az egyik legfontosabb megoldókulcs!!!
Fontos tudni, hogy az egó a hosszú évek alatt MEGSZOKJA azt, amit működtetünk, ahogyan reagálunk, viselkedünk, gondolkodunk. Megszokja a sok időn át élt gondolkodást és érzéseket. Akkor pedig, amikor a szenvedésről hirtelen szenvedélyességre váltanánk, vagy a kudarcélményről sikerre váltanánk, vagy a bánatról örömre – egyszerűen furcsa neki és nem tud vele mit kezdeni, MERT NEM SZOKTA MEG!
Mostanában a vendégeimnek egy végtelenül egyszerű, ám tapasztalataim szerint hihetetlenül eredményes házi feladatot szoktam adni. Az instrukció csupán ennyi: CSINÁLD MÁSKÉPP!
Egyszerűen arról van szó, hogy el kell kezdened bármit, ami éppen eszedbe jut, másképp csinálni! Ha eddig például minden otthonról való eltávozás előtt kipucoltad a cipődet, akkor tedd meg, hogy egyszer most nem pucolod ki. Ha mindig ugyanoda szoktál parkolni, akkor parkolj máshova. Ha mindig ugyanoda teszed le a telefonodat, tedd máshova! Ha mindig ugyanoda ülsz le, akkor ülj le máshova! (Csillagtanoncaim a tanfolyamaimon évek óta tudják, hogy kötelező az időnkénti helycsere és kifejezetten kérem, hogy legközelebb üljenek oda, ahova még sosem!) Ha eddig mindig ezt ettél, akkor egyél azt. Ha eddig mindig így reagáltál valamire, akkor reagálj másképp! Ha eddig nem beszéltél vele, akkor szólj hozzá! Ha eddig mindig hozzászóltál, akkor maradj csenden! Ha eddig ide mentél, akkor most menj oda! Ha eddig mindig ilyen negatívan gondoltál erre és erre a dologra, akkor kezdj el pozitívan, örömmel gondolni rá!
A lehetőségek száma végtelen.
Kezdd el másképp csinálni, gondolni, érezni! … mindent és bármit… miért fontos ez?
A tudatalatti mintázataink észrevétlenül vannak velünk és már rég beszűkítettek minket adott viselkedésformák, reakciók, automatizmusok, gondolatok, hitrendszerek, állapotok kereteibe. Ha azonban elkezdjük tudatosan megtörni ezeket, akár kis lépésekben, egyszerű dolgokkal, akkor mindez változni kezd! Idővel a régi mintázatok teljesen elgyengülhetnek, elkophatnak és átalakulhatnak. Idővel olyan változásokat fogsz észrevenni, amikre nem is gondoltál volna! Sőt! Lehet, hogy ez már nincs is olyan messze! Lehet, hogy ezt már nagyon hamar észre fogod venni!
A másik fontos dolog, hogy ha az egó megszokta a régi rosszat, ami amúgy teljesen természetes, akkor kezdje el megszokni a jót! Mert hát a jót is meg kell szokni… Hozzá kell szokni, nem biztos, hogy egyik napról a másikra sikerül, de ilyenkor csak annyit tudatosíts magadban: GYAKOROLNI, GYAKOROLNI, GYAKOROLNI!!!
A mást is. Az újat is. A jót is. A többet is. A szebbet is. A jólesőbbet is. Az erősebbet is. A gyengédebbet is. A nyitottabbat is.
Nem mellesleg, a hamarosan Vízöntő jegybe érkező Plútó által tükröződő teremtő erőidet ezzel fogod tudni magas szinten működtetni. Tehát: csináld másképp, reagálj másképp, gondolkodj és érezz másképp, légy nyitott és vedd könnyedén!
Zentai Anna, asztrozófus
Megerősítő áldás:
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrők és törődőm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserűségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
Miért vakítottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szorításod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Pilinszky János: Örökkön-örökké