Látszólagos hátráló mozgásához képest újra előre elindul a Nap útján.
Hozza az üzenetét annak, hogy: Szabadítsd fel a Lelked!
Tisztítsd meg magad azoktól szerepektől, amelyeket elhittél önmagadról.
Meghaladhatod az elméd korlátait.
Ne zárd el magad a Végtelentől azért, mert valaki tudja benned, hogy minek hogyan kell történnie. Hallgass magadban arra, aki a Szabadságot választja. Hallgass magadban arra, aki túl mer tekinteni az elme által kitalált rendszerek valóságán.
“Minden korlát csak egy elfogadott szabály, ami arra vár, hogy túllépjenek rajta.” (Felhőatlasz)
Tisztán láthatod, érezheted és tudatosíthatod magadban azt, ami Van. Ahelyett, hogy valami mást akarnál magad köré álmodni.
Tisztelheted a benned lévő Igazságot, ahelyett, hogy külső igazságokhoz igazodnál.
Megvizsgálhatod az automata válaszok eredetét, ahelyett, hogy tényként fogadnád el őket.
Megnézheted, hogy ki vagy azok nélkül a biztosnak hitt elméletek nélkül, amelyek megtartottak téged ezért sosem kérdőjelezted meg helyességüket.
Az Élet nem foglalkozik a történeteiddel.
Neki a formai világban teljesen mindegy mi történik.
Fontosabb célja van:
fel akar szabadítani önmagad korlátjaiból.
Sok mindentől megkímélheted magad…el is kerülheted… Le is mondhatsz róla…nézhetsz máshová…úgy tehetsz mintha… És így is élhetsz jól, elérheted a céljaidat, megvalósíthatod a saját elképzeléseid…vagy a másokét. Lehetsz példakép, bezsebelhetsz minden elismerést, megfelelhetsz minden elvárásnak, amit önmagad elé helyeztél.
De mindez a lélek felszabadult szárnyalásához képest…
….megalkuvás.
És ezt az Uránusz tudja… Nem föltétlen a külső díszletet akarja kicserélni, hanem megmutat Önmagadnak egy egészen más nézőpontból, hogy kiszabadítson az azonosulásaid börtönéből. Ezért olyan Belső Útra szólít, amit még nem ismersz, amin még sosem jártál, nincs térképed hozzá és nem tudod hova vezet.
Mégis lényed legmélyének végtelenül ismerős, hisz neki a Határtalan Szabadság az Igaz Otthona.
Botos Orsolya
Megerősítés: Onnan tudod, hogy már nem olyan kínzó az egyedüllét.
Teljes egésszé váltál, nem kiabálsz, sírsz a másik feledért. Már nem figyeled sóváran az összekapaszkodó párokat, már nem a szerelemtől akarsz boldog lenni. Jogod van szomorúnak lenni, és jogod van élvezni a saját társaságodat, jogod van jelképesen önszerető luxusban élni önmagaddal. jogod van egyedül üldögélni, összeszűkült szemmel figyelni a horizontot, hadd törjenek utat maguknak az emlékek, és ráncigáljanak elő egy újabb fájdalmas szívleckét. Nem baj. Ez is a terv része, a fejlődés része. Mikor állsz készen? Amikor eleget voltál egyedül, és szép, büszke, méltóságot, egészséges önbizalmat sugárzó, teljes emberré varázsolódtál.
A egyedüllétedben megszereztél mindent, ami kell a tovább lépéshez, önbizalmat, önszeretetet, önkritikát, és a hatékony ignorálás művészetét. Ha elérhető vagy a szerelem számára, akkor két kézzel öleled, ha megérkezik, és hagyod, hogy az ölelésében a pillanatnak élj, nem tervezel, nem képzelegsz már holtomiglan-holtodiglanról, nyitott vagy, és hajlandó meglepetésekben részesülni. Ott vagy és ragyogsz, önmagad kedvéért.
kiralyeszter (forrás)