Karmikus adósságnak hívjuk azt a helyzetet, amikor a múltban valaki adott nekünk valamit és mi még nem törlesztettük, nem adtuk vissza azt az energiát.
Ez bármi lehet. Lehet, hogy felsegített bennünket, amikor elestünk és még nem viszonoztuk ezt a gesztust. Lehet, hogy kölcsönadott nekünk egy könyvet és még nem adtuk vissza.
Lehet, hogy sok pénzt adott kölcsön. Lehet, hogy energiát, érzést, vagy tudást, tanítást kaptunk tőle. Lehet, hogy mi adtunk egy élményt és ez is vissza kell, hogy áramoljon. Gyakorlatilag minden vibráció, amit kiviszünk a világba, az vissza is talál hozzánk!
Az Univerzum mindig egyensúlyra törekszik. Kivétel nincs. A Természet rendje az egyensúly.
Ezért nagyon fontos az elfogadás. Úgy élni, hogy csak adunk és nem kapunk érte semmit, egyensúlytalan és karmikus adósságot halmozunk fel, ami egyben hozzá is köt azokhoz a személyekhez, akik adtak nekünk. Amit adunk, az mindenképpen visszaáramlik. Tehát nem adhatjuk az energiánkat oda ellenszolgáltatás nélkül. Legyen az gesztus, érzés, tett, érzelmi-, szellemi-, vagy fizikai energia, legyen az pénz, vagy szívesség, bármi… Ha csak adunk, de nem kapunk, azzal a törleszteni valók csak növekednek.
Szintén ezért fontos önmagunk és munkánk értékelése is. Ha nem értékeljük magunkat, az élet áramlását akasztjuk meg. Ha folyamatosan tápláljuk a körülöttünk élőket, de mi magunk nem vagyunk képesek befogadni a tápláló energiát (ennek szimbóluma a Hold és a Rák csillagkép, illetve a Rák jegy is), akkor nincs egyensúly és ez az életünkön, az életenergiánkon, a teremtéseinken is megmutatkozik.
Nem éri meg ingyen adni magunkat. Nem éri meg csak adni, elfogadás nélkül. Mindennek következménye van. Amikor helyesen értékeljük magunkat és teremtéseinket, az az anyag tükrében is megnyilvánul. Az anyag, a test, az energia látható formája.
Honnan tudjuk, hogy egy helyzet már a múlt törlesztése és nem kell kapnunk, csak adnunk? Egyszerűen eleve érezzük. Túl az egón – aki szeretne jó lenni, adni, szívességet tenni, mert akkor jónak érezheti magát – pontosan tudjuk, hogy valaki felé van-e szívből jövő, tiszta adásvágyunk. Illetve azt is, hogy mikor van ideje magunkat jobban értékelni és elkérni, amit jó szívvel érdemlünk.
Minden látszólagos veszteségünk törlesztés. Energiacsere. Visszaadunk valamit, amit elvettünk.
Minden nyereség is az. Visszakapunk valamit, amit adtunk.
Ha a lélek valóban nyugodt és nincs benne hiányérzet, feszültség, akkor él az egyensúly.
Zentai Anna asztrozófus, Ultrarövid Terápiás Konzulens
Megerősítés: “Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket…
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel…
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy…
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret…
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel…
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet…
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton…
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet…
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon…..
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy…
és az ember csak tanul és tanul…
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba…
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni…
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni…
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak…
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit meg akartál sérteni…
megtanulod, hogy mindenki mondhatja “sajnálom”, de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak…
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz úgy, mint régen…
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a régi…
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető…
Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod…
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak biztossá.
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap…
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek…
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni… egy sír fölött haszontalan…
Megtanulod ezt mind, mind, de csak idővel…
Jorge Louis Borges – Idő múltán