Vajon hol tart az emberiség? S hol tartok én?
Szükségünk van még mindig a fájdalomra, a szenvedésre, vagy már képesek vagyunk megkülönböztetni a jót a rossztól, a fényt a sötétségtől?
Még mindig azt tartjuk igaznak, amikor valaki azt mondja, amit hallani akarunk?
Még mindig inkább egymás ellen fordulunk, mint, hogy összefogjunk egymással?
Húsvét misztériuma aktuálisabb, mint valaha, Nagypéntek a fájdalom, a szenvedés ideje, amikor azt érezzük, hogy valami olyan történik, aminek egyszerűen nem szabadna megtörténnie. Ezen a napon még küzdünk, még harcolunk a lehetetlennel, miközben már eldöntetett, hiszen minden földi látszat ellenére a világban rend van és csak azt történik meg, aminek meg kell történnie.
Elhitették velünk, hogy vannak, akik egyenlőbbek az egyenlőknél, akiknek nem kell betartaniuk a törvényeket, annál is inkább, mert azokat úgy alakítják és értelmezik, ahogy nekik éppen jó.
Elhitették velünk, hogy bármit ki lehet mondani, a szavaknak nincs jelentősége, az ígéreteket nem kell betartani.
Nagyszombat a gyász, az elhagyatottság, a mérhetetlen fájdalom, szomorúság, reményvesztettség ideje. Elvesztettünk valakit, aki fontos volt nekünk, aki a világot jelentette számunkra, természetes, ha megsiratjuk. Tegnap még harcoltam, ma meg kell engednem magamnak megélni a veszteség mély fájdalmát, kínzó ürességét, hogy holnap megtörténhessen a csoda.
A gyász megélése nélkül nincs újrakezdés. Halál nélkül nincs feltámadás.
A múlt történései ott vannak minden ember sejtjeiben, s kérdés, minden pillanatban az TE HOGY DÖNTESZ?
Nézzük végig Jézus halálos ítéletének történetét.
A Gecsemáné kertben történt letartóztatása után Jézus a Szanhedrin, a zsidóság legfontosabb testülete elé kerül. A Szanhedrin ítélete elsődlegesen félelem alapú volt, mivel a tanács tagjai aggodalommal figyelték az egyre népszerűbb Jézus tevékenységét, riválist láttak benne. A tanács reggelre úgy döntött, hogy “halálra juttatja” Jézust.
A kivégzésekre a római hatóságoknak kellett engedélyt adni, ezért a templomból Jézust kora reggel átvitték Poncius Pilátus Júdea, Idumea és Samária császári helytartójának rezidenciájába. Jézust itt már nem istenkáromlással vádolták, mivel a nép saját vallási ügyei hidegen hagyták a rómaiakat, hanem azzal, hogy önjelölt királyként aláássa a császári uralmat.
A hagyomány lehetőséget adott arra, hogy egy foglyot kegyelemben részesítsenek, s itt van az, amikor Poncius Pilátus a tömegre bízza Jézust.
S a nép halálra ítélte Jézust.
Egyenként valószínűleg másképpen döntöttek volna, de a tömegpszichózis itt is működött. A papok megfélemlítéssel, manipulációval manővereztek. Másik magyarázat lehet az, hogy a nép már jó ideje a Messiás-várásban élt, és a megváltó személyében nem csupán spirituális, szellemi vezetőre, hanem gazdasági és politikai hatalommal rendelkező új uralkodóra számított, aki elűzi az elnyomó rómaiakat. Az emberek nem ilyennek, nem megverve, töviskoszorúval a fején képzelték el megmentőjüket, s ahelyett, hogy kiálltak volna mellette, inkább elpusztították.
Meglátjuk-e a 2000 évvel ezelőtt történtekben a hasonlóságot a mai valósággal?
Benne vagyunk egy tisztulási időszakban, amikor feljön a mocsok, ami eddig rejtett volt, ami eddig is ott volt a tudatalattinkban, de eddig nem tudtunk szembe nézni vele.
Húsvét igazi misztériuma ma az, hogy az élet győzedelmeskedik a halál felett, a lélek s szellem az anyag felett, a fény a sötétség felett, a jóság a gonoszság felett.
Életen belül és életeken túl is mindig van lehetőségünk újrakezdeni, újjászületni, magunk mögött hagyni a múlt fájdalmait és új alapokon felépíteni egy szebb és jobb jelent és jövőt.
A magyarok ősvallása nem a kínhalált és a szenvedést, hanem az életet ünnepelte, a mi istenünk nem a szenvedő, megkínzott, halott Isten, hanem egy boldog, mosolygó, áldást és gyógyulást hozó elő (Eli) Isten.
Add Istenem, hogy tanuljunk a múltból, s képesek legyünk meglátni önmagunkban és a másikban is a szeretetet, ami igenis összeköt minket.
Forrás Szivárványasztrológia
Megerősítés: Átalakulás ideje.
Egy különleges, változásokkal teli időszakban vagyunk: pezsgő, felszabadító és tele élettel.
Nyugodtan bevallhatjuk, hogy néha bizony nehéz, amikor a környezetünkben vagy a találkozásainkban valaki önmagával sincs kibékülve…
Jézustól pont ezt tanulhatjuk: a beavatásainkból megélt tudás mégis a szeretetről szól…
A Halakban járó Neptunuszt fokozatosan utoléri a Vénusz: a feltétel nélküli szeretet csodáit élhetjük át. Most mindenkiben megtalálhatjuk a szerethetőt.
A Neptunusz a Halak uralkodójaként otthon van ebben a vizes, változó jegyben. A bennünk lakozó Istent tudjuk a segítségével átérezni.
A Megváltót is képviseli…ahol az Isten országa bennünk is jelen van.
A Húsvét azért csodás ünnep, mert mindenki a maga hite szerint élheti át: spirituálisan… vagy “egyszerűen” a családi szeretettel feltöltődve… Vagy a természetet járva, elmerülve a madárcsicsergés üzeneteiben…
Áldott húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!
Sok -sok változással… egyre szilárdabban teremtve. Felkai Tímea