Akkor is tudsz adni, ha nem is gondolnád…

 

Mert kincsesládán ülsz. Csak úgy ne járj, mint a tanmese szerinti koldus, aki éveken keresztül kéregetett az út szélén egy ládikón ülve, amibe soha nem nézett bele… Pedig az kincseket rejtett. Pedig ha belenézett volna, akkor talán mást választott volna az üldögélés és a kéregetés helyett…

Akkor is tudsz adni, ha most még nem gondolnád… Ha nem gondolnád értéknek a figyelmedet, a törődésedet, a gondoskodásodat, a szeretetedet. Ha nem gondolnád értéknek a teremtéseidet, a képességeidet, azt, ahogyan te látod a világot és ahogyan te állsz a világhoz…

Akkor is tudsz adni, ha már kifosztottak ezerszer, ha már kifosztott az Élet és úgy érzed, nincs értelme annak, hogy adj… Akkor is tudsz adni, ha kételkedsz az Erődben, a nagyságodban, a szereteted transzformáló, Világot megváltoztató csodájában…

Akkor is tudsz adni, amikor más, vagy a Világ megpróbálja elhitetni veled, hogy semmid nincs… Hogy értéktelen vagy, hogy több kellene ahhoz, hogy tovább indulj…

Sosem tudhatod, hogy a kincs, ami benned van, más számára mit jelenthet… Hogy a kincs, amit te semminek gondolsz, más számára lehet, hogy a minden…   www.horompoandrea.hu/