Dimenziókapu nyílik: Vállalni kell Mindenkinek a saját belső poklát, mielőtt átlépi a kapu küszöbét!

 

A Vénusz az Antares csillag, a Skorpió szívének fénysugarában ragyog fel a napokban.

Túl van már megannyi elengedésen, a Skorpió ollóinak élén vándorolva érezhette megcsonkítva magát, miközben csupán hamis bájaitól szabadult. Volt, hogy félelemtől reszketve kelt át az Alvilág sötét birodalmain. Egyedül, elhagyatva. Viharos asztrálszelek tépázták, emelték magasra, majd ejtették a porba. Hogy felismerje és letegye mindazt, ami csupán az álharmónia ígéretével kecsegtetett.

Tisztító tüzek égették le róla, amit szerelemnek hitt, ám valójában hamis vágyak kivetüléseinek csapdájába csalták.
Mígnem felismerte, hogy amit kegyetlenségnek vélt valójában isteni erők kíméletlen beavatkozása volt. Önnön emelkedéséért.
Amit pedig kényelmesnek, értékesnek, megtartandónak vélt, az csupán a mocsárban tartó káprázatfény megtévesztő igézete.

És most, hogy már látja és érzi a Tejútra emelő, isteni szeretetet ragyogtató, méltóságos égi birodalom erejét.
Tudja, hogy ez az Erő mozgatja az Univerzumot. Tudja, hogy ez a Szeretet-Erő hatja át a Mindenséget.

Ez a dimenzió az, ami mellett el lehet menni életeken át, amíg a Szív nem kész rá, hogy belépjen.
Ez a dimenziókapu az, amely nem nyílik meg annak, aki megúszásra játszik,
aki fél önmagára tisztánlátó szemekkel tekinteni, és fél letenni az önvédelmi eszközeit a szörnyek közé lépve.
Ez a hely az, ahová nem lehet sáros lábbal belépni, mert az egónak le kell meztelenedni. És vállalni saját belső Poklának minden részletét, hogy a Mennyország kapuja feltárulhasson előtte.

És itt, ebben a pillanatban már tudja, hogy megérte. Minden nehézségért, minden fájdalomért megérte. Mert ha nyílik a Szív, akkor láthatóvá válik, hogy a nehézség emelkedés. A fájdalom szabadulás.
Hogy megannyi életútja mindvégig ide vezetett.

Már tudja, hogy aki önmaga mélységeit megjárta, ő fel is tudja emelni önmagát eme szentséges dimenzióba. Botos Orsolya

X