Tudtad? …. Ember birtokában van öngyógyítási képességének

Paracelsus azt tanította, hogy a betegségeknek sokféle oka van, de ezek mind visszavezethetők egy fő okra: arra, hogy az ember nem él összhangban a természeti törvényekkel, hogy nem követi a Lelkét, és ezért eltér attól az úttól, amit a Lelke mutat számára.
A betegség ennek a diszharmóniának a következménye.

Az ember birtokában van az öngyógyítás képességének, amely a természet egyik ereje.

Mi az orvos szerepe a gyógyulási folyamatban?
Paracelsus úgy tartotta, hogy a külső orvos nem tud gyógyítani, csak felébreszteni a belső orvost, és a természettel harmóniában működve felgyorsíthatja a folyamatokat.
Az orvos feladata tehát nem elsősorban a test gyógyítása, hanem a beteg ember belső átalakulásának a segítése, lelkének megtisztítása, szellemi erejének megerősítése, hogy újra helyreállítsa a megbomlott harmóniát.

„A látás ereje nem a szemből jön, a hallásé nem a fülből, az érzékelésé nem az idegekből. Az ember szelleme az, ami a szemeken át lát, a fülekkel hall és az idegek segítségével érzékel.” Hasonlóképpen Paracelsus a gondolkodás forrásának sem az agyat tartotta: „A bölcsesség, az értelem és a gondolatok nem az agyban vannak, hanem a láthatatlan szellemhez tartoznak, ami a szíven keresztül érez és az agy segítségével gondolkodik. Mindezek az erők a fizikai szerveken keresztül nyilvánulnak meg. A fizikai szervek határozzák meg a megnyilvánulás módját.”

Paracelsus szerint az élet legfőbb célja megvalósítani saját isteni természetünket. „Csak amikor az »én« illúziója eltűnt a szívemből és az elmémből, és a tudatom felemelkedett arra a szintre, ahol nincs »én«, akkor nem én leszek a cselekvő, hanem a bölcsesség szelleme fog csodákat tenni a közreműködésemmel.”

Paracelsus a közönséges csillagjóslást, a horoszkópiát elvetette. Nem értett egyet azzal, hogy a csillagok irányítják az ember sorsát. Azt mondta, hogy a kozmikus befolyások az ember állati részére tudnak csak hatást kifejteni, az isteni részre nem. Az ember tehát képes gondolatával és akaratával irányítani a sorsát.

Paracelsus igen magas erkölcsi szintet követelt az orvosoktól. Azt mondta, hogy az első és legfontosabb követelmény egy orvos számára a tökéletes tisztaság és az őszinte, tiszta szándék, a mentesség a becsvágytól, a hiúságtól, az irigységtől, az erkölcstelenségtől, az önhittségtől. Azt tanította, hogy a szeretet és a megértés a legfőbb gyógyító erő.
Azt mondta, hogy kétféle orvos létezik: olyan, aki szeretetből cselekszik, és olyan, aki haszonlesésből.

Amíg az ember csak magával törődik, a maga javát keresi, vét az egyik legfőbb természeti törvény, az egység törvénye ellen.